Sziasztok!
Először is szeretném elmondani, hogy a blogban egy eddig "senkitől nem tapasztalt"/"soha nem látott" módszert fogok alkalmazni; A történetben viselt ruháimról képeket fogok berakni, hogy könnyebben el tudjátok képzelni! Remélem tetszeni fog ez a megoldás!
És akkor itt van az
1. rész:
2005.06.14. 18:28
Wildcats footbalcsapat edzőterme; Pom-pom edzés utolsó percei
Ruha:
Amint látjátok, rajta van a Wildcats csapat logója is! :)
-Jól van csajok, mára ennyi! -tapsolt kettőt Angelina, jelezve, hogy vége a mai edzésnek.
-Király! -mosolyog Sam, és elindulunk az öltöző felé.
Leültünk az öltözőben lévő padra, fogtuk a táskánkat és gyorsan átöltöztünk.
Ruha:
Fogtuk a táskánkat, majd elindultunk kifelé. Angelina a kijáratnál mindenkinek a kezébe nyomott néhány papírt, amin a meccsek időpontjai voltak.
-Nem ülünk be valahová egy pizzára? -állt elő az ötlettel Sam.
-Pizza vacsorára? -kérdeztem.
-Persze! Na, gyere! -elkezdett húzni a pizzéria irányába. -Tényleg, meséld már el, hol szoktál vásárolni? Olyan jó cuccaid vannak. -Sam.
-Öhm...köszike. Hát legtöbbször... -és elkezdtem mesélni neki, hogy milyen helyekre járok vásárolni. Annyira nem figyeltem az utat, hogy összeütköztem valakivel. A papírok kiestek a kezemből, én pedig elestem (hátrafelé).
-Jaj, ne haragudj! -kértem bocsánatot. Ekkor vettem csak észre, hogy akivel összeütköztem, egy fiú és ő is elesett. Gyors felálltam, és nyújtottam a kezem a fiúnak, hogy felsegítsem. Fekete, manga-haja volt, barna szemei. A frufruja elől rálógott az egyik szemére. Megfogta a kezem, én pedig felhúztam, majd lehajoltam és összeszedtem a papírokat.
-Ne haragudj, nem volt szándékos, csak nem figyeltem, mert beszéltem és nem is néztem az utat, bocsánat! -hadartam el.
-Nyugi, nincs semmi baj. -mosolygott.
-Biztos? Tényleg ne haragudj!
-Tényleg nem haragszom. Egyébként Bill vagyok, Bill Kaulitz. -mutatkozott be.
-Az én nevem Claire, Claire Bolton. Ő pedig a barátnőm, Samantha Hale.
-Szia! -köszönt Sam, Billnek.
-Szia! -köszönt vissza Bill, miközben a mellette álló, raszta hajú fiú kényszerből köhögött párat. -Jah, igen, ő az ikertestvérem, Tom. -mutatta be Bill a mellette álló fiút.
-Szia! -köszöntünk Sam-mel egyszerre.
-Sziasztok! -köszönt Tom.
-Megyünk? -kérdezte Sam. Úgy látszott, nem tetszik neki a fiúk társasága.
-Mehetünk. Ne haragudjatok, mi megyünk. Sziasztok! -köszöntem el a fiúktól, majd Sam meg én mentünk tovább a pizzéria felé.
-Miért voltál ilyen? -kérdeztem.
-Milyen?
-Ellenszemves. Lehettél volna kedvesebb is.
-Nem voltak szimpatikusak, nem fogok jópofizni nekik. -Sam.
-Ahogy akarod, de szerintem picit bunkó voltál.
-Kössz az őszinteséget, aranyos vagy.
-Tudom. -ego4ever. ^^
-Na, gyere. -húzott be a pizzériába, mivel mentem volna tovább.
Rendeltünk, kajáltunk, majd elindultunk haza. Sam szüleivel meg volt beszélve, hogy Sam ma nálunk alszik. Elmentünk először hozzájuk, összeszedte a cuccait, majd átmentünk hozzánk csicsikálni! ^^
2007.06.15. Reggel
Otthon
-Ébresztő! -ugrált az ágyamon Mary, Sam kishúga.
-Wáá! -estem le az ágyról. -Mi történt? -dörzsöltem a buksimat, mivel beütöttem.
-Semmi, csak reggel van. Egyébként engem is így keltett. -Sam.
-Köszönöm az ébresztést Mary, de legközelebb elég lesz, ha annyit mondassz, h "Ébresztő", oké? -én.
-Oké. -Mary mosolyogva.
Sam és Mary már fel voltak öltözve, így én mentem a fürdőbe és felöltöztem.
Ruha:
Lemetünk a konyhába reggelizni, anya pedig egy levelet nyomott a kezembe.
-Honnan jött? -kérdeztem.
Hogy honnan jött a levél, megtudjátok holnap!
Köszi, hogy elovastad, remélem tetszett!
Véleményeket várok kommentben, emailben (alexis.th@freemail.hu) vagy MSN-en (billfangirl@hotmail.com).
Puxa: Claire
